Aki gyakran használja az internetet (ezen belül is a közösségi oldalakat) tájékozódásra, az elmúlt években többször találkozhatott a diófalevél-tea áldásos hatásait taglaló írásokkal. Sajnos napjaink újságírói stílusa – a szuperlatívuszok parttalan alkalmazása, a szenzációhajhász hangvétel, és annak hangsúlyozása, hogy az adott dolog valaminek az egyedül üdvözítő megoldása – meglehetősen csökkenti a jóérzésű emberek bizalmát és nyitottságát az adott téma iránt.

A diólevél, sőt a dió termés összetevői (kopács, héj és bél) azzal vívhatták ki maguknak a bulvár jellegű egészségügyi tanácsadás figyelmét, hogy a nagyközönség számára akár a boltok megkerülésével is könnyedén hozzáférhetőek, ugyanakkor rendkívül széles hatásspektrummal rendelkeznek. Ráadásul hatásaik jórészt olyan hétköznapi és mindenkit érintő problémákat fednek le, mint vérnyomásgondok, cukorbaj, bélrendszeri problémák, külső-belső gyulladások.

A dió növény részeit ősidők óta hasznosítja az ember, közismert mondás, hogy akinek diófája van, az nem lehet szegény ember. Gyakorlatilag a dió minden része felhasználható, de a gyógyítás területén a levél, a kopács (a termést borító zöld rész) és a héj a legfontosabb szereplő.

A diólevél cserzőanyagai kiváló fertőtlenítők, így régen fejtetű ellen is sikerrel használták a főzetét. Bőrbetegségek esetén nyugtató, gyulladásgátló hatású, érösszehúzó hatóanyaga csökkenti a vérzést is. Borogatásra és ülőfürdőnek is alkalmazzák aranyér vagy a nemi szervet érintő fertőzések, gyulladások esetén. Problémás, pattanásos arcbőrünket érdemes a friss levéllel áttörölgetni, hiszen fertőtleníti a gennyes, elfertőzött pórusokat.

A levélből készült főzet külsőleg nagyszerű gyógyír borogatásként a köszvényre, pikkelysömörre, lábizzadásra, nehezen múló fekélyekre, illetve fagydagantokra.

Belsőleg elsősorban bélrendszeri és emésztési problémákra használatos a diólevél tea. Vértisztító, salaktalanító, emésztést elősegítő hatása az egészséges ember számára is előnyös. Flavonoidjai az immunrendszert erősítik, illetve támogatják a sejtek regenerálódását, új sejtek képződését. Cukorbetegeknél csökkenti a vércukorszintet, szabályozza az anyagcserét és megelőzi a szövődmények kialakulását. Gyomorpolip gyógyítása területén és a rák kiegészítő kezelésében is biztatóak az eredmények a diólevél teával kapcsolatban.

(A levél és a kopács barnára színező hatását a juglon nevű vegyület okozza, amely a bőr felszíni rétegeiben a barnuláshoz hasonló pigmentváltozást hoz létre. Ugyanez a hatás a fogakat is elszínezheti, és bár ez átmeneti, ezért és a juglon rákkeltő hatása miatt a diólevél és -kopács tea fogyasztása nagy mennyiségben és hosszú távon nem ajánlott.)